Történeti háttér

Dorog falu első írásos említése egy 1301. évi oklevélben fordul elő, amely a Gutkeled nembeli Sárvármonostori főág Farkas alágából származó családok osztályos egyezségét tartalmazza. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékek alapján kis lélekszámú plébániája lehetett. Míg a szomszédos településeket sorban bekebelezte a debreceni uradalom, Dorog továbbra is a Gutkeled nembeli Dorogfiak birtokaként szerepel. 1430-ban már a Kállay család bírja, a 16. század elejétől pedig a tokaji uradalom része, birtokosai között a Szapolyai, majd a Serédi családot találjuk. A fennmaradt összeírások alapján közepes nagyságú falu volt, gazdasági ereje ennek megfelelően elmaradt a környék mezővárosaiétól (például Böszörményétől, Újvárosétól, Csegéétől). A 16. század végén a török állandósuló jelenlétének következtében Dorog lassú pusztulása is megfigyelhető, 1581 és 1598 között a lakott porták száma majdnem a felére csökkent, 1600-ban a település teljesen elpusztult. Talán ez is közrejátszott abban, hogy Bocskai István 1605. évi korponai kiváltságlevelében a hajdúk letelepítésére kijelölt szabadalmas helyek egyikeként szerepel, Thurzó György nádor 1616-ban Deli Száva lippai hajdúkapitánynak és rác katonáinak adományozta.

A 17. században a hajdúk kollektív nemesi jogállásából fakadóan a földbirtoklás módja jelentősen eltért más alföldi állattartó településekétől, és a szabadfoglalásos birtoklástól a kommunitás által szabályozott újraosztásos rendszerig fejlődött. A művelési rendszer is ennek megfelelően alakult: a parlagoló műveléstől a nyomásos gazdálkodásig jutott el. A városvezetés a 18. század végéig meghatározta a határhasználat rendjét, a tanács rendelkezett a szőlőskertek kialakításáról, s osztotta szét a dinnye, köles, kukorica termelésére szánt területeket. A telekrendszer megszilárdulása csak az 1785 és 1787 között végrehajtott rendezéssel valósult meg. Ekkor szűnt meg a földek újraosztásának lehetősége, és határozták meg a művelési ágak területei közti határokat. A tagosítás 1892-ben fejeződött be, az egy darabban kimért földek elindították a tanyavilág kialakulását: a tanyák jelentős része 1900 és 1920 között épült. Az állattenyésztés a 18. században az extenzív földművelés miatt jelentősen visszaesett, a legelők egy részét művelés alá vonták. Városi határozatok szabályozták a kereskedelmi tevékenységet, s előírták az iparcikkek minőségi követelményeit.

A helyi iparfejlődést beárnyékolta Debrecen céhes életének virágzása, így Hajdúdorogon a 18. században főképpen az elsődleges szükségletek kielégítésére szolgáló kezdetleges iparról beszélhetünk, majd megjelentek a céhek, amiket a dualizmus időszakában ipartesületek váltottak fel. Jelentős fejlődést eredményezett a településnek a vasúti hálózatba való bekapcsolása 1884-ben, majd a rákövetkező évben az első gyárjellegű intézmény, a Dohánybeváltó Hivatal telepítése. A századforduló környékén Hajdúdorogon is megjelentek a helyi pénzintézetek, a két világháború között pedig gőztéglagyár, hengermalom és koporsógyár is működött itt.

A népesség növekedése a 18–19. században még a pestis- és kolerajárványok ellenére is töretlen maradt, s a többi hajdútelepüléshez hasonlóan az országos átlagnál jóval dinamikusabb fejlődést mutatott. Dorog 1702. évi összeírásában 90 család szerepelt, 1785-ben 3660 főt, 1839-ben 7414-et, 1910-ben 10 462 lelket írtak össze. Dorog lakossága a 17. századi betelepüléstől kezdve keleti szertartást követett, templomukat 1610-ben kezdték el építeni, 1638-ban már alapfokú iskolát működtettek. Vallási kötődésükre jellemző, hogy innen indult ki az ún. hajdúdorogi mozgalom, amely a magyar görög katolikus egyházmegye létrehozását és a magyar liturgikus nyelv használatát tűzte ki célul. Ennek eredményeként 1912-ben I. Ferenc József király felállíttatta a Hajdúdorogi Görög Katolikus Püspökséget, amelyet X. Pius pápa szentesített.

Dorog a 17. századi újratelepedéstől kezdve mezőváros (oppidum), később rendezett tanácsú mezőváros, majd rendezett tanácsú város volt. Miután az országgyűlés törvénybe iktatta, a szabolcsi nagyhajdú városok 1790-ben önálló törvényhatósággá alakultak, s létrejött a vármegyékkel azonos képviselettel bíró Hajdúkerület. E városok sorsában Dorog is osztozott, 1876-ban pedig az akkor létrehozott Hajdú vármegyéhez kapcsolták. A megnövekedett adóterhek miatt azonban 1886-ban lemondott városi rangjáról, s nagyközség (1950–1970 között önálló tanácsú község) lett 1989-ig, amikor is várossá nyilvánították. 1950-ben az akkor létrejött Hajdú-Bihar megyéhez került. A Hajdúkerület megalakulása előtt Szabolcs vármegye később Dadainak nevezett járásához tartozott, rendezett tanácsú városként a hajdúvárosokhoz hasonlóan önálló igazgatási funkciókat bírt. Nagyközségként a Hajdúböszörményi járáshoz sorolták, 1926-tól a Központi (1950-től Debreceninek nevezett) járás része.

Ma Hajdúdorog város ismét a Hajdúböszörményi járáshoz tartozik. Területe 10 065 hektár, lakóinak száma 8797 fő.

Forrás: Szálkai Tamás 2015. In: Bába Barbara szerk., Hajdú-Bihar megye helynevei 1. A Hajdúböszörményi és a Hajdúhadházi járás helynevei. A Magyar Névarchívum Kiadványai 35. Debrecen.